Depresszió

A depresszió gyakori lelki betegség,. Tünetei:lehangoltság, szomorúság , érdektelenség és az öröm hiánya, reménytelenség, valamint nagyfokú lelki fáradság, motiváció hiánya. Az érintettek elvesztik az érdeklődésüket a hobbik, munka , vagy a társadalmi kapcsolatok iránt, amiknek régebben nagy jelentöségük volt számukra. Kimerültség , kiégettség és üresség érzése lesz úrrá rajtuk. A depressziós emberek gyakran érzik értékteleneknek, sikertelennek magukat, gyakran erős bűntudat is gyötri öket.

Nehezükre esik a koncentráció, mert nehezükre esik leállítani a gonolataikat, amik egyfolytában egyetlen téma körül forognak. Gyakran elöfordulnak pszichoszomatikus tünetek , mint például alvászavar , étvágytalanság, vagy túl nagy étvágy, esetleg a nemi vágy hiánya is. Súlyos esetekben nagy a veszélye az öngyilkosságnak ! Az kiváltó ok egyénileg eltérő lehet .

Szorongásos zavarok

A félelem egy nagyon hasznos érzelem , amely idejében figyelmeztet bennünket a lehetséges veszélyekre, és lehetővé teszi , hogy elkerüljük a veszélyes helyzeteket, valamint a túlélés biztosítását. A probléma akkor keletkezik, ha megalapozatlan és eltúlzott félelmek a mindennapi életet korlátozzák.

A félelmi állapotokat, szorongást különböző testi tünetek is kísérhetik, mint például szívdobogás, izzadás, hányinger, stb

A szorongásos zavaroknak különböző fajtái vannak:

Generalizált félelem: Tartós feszültség, szorongás és félelmek, a mindennapok eseményeivel és problémáival kapcsolatban kerülnek az előtérben.

Pánikbetegség: Az érintettek rohamokban fellépő pánikszerü félelmi állapotot élnek meg, amit erös szívdobogás , légszomj , szorító érzés a halálfélelm kísér. Az ördögi kör: minél erösebb a pánik, annál inkább felerösödnek a testi tünetek, minél erösebbek a testi tünetek, annál inkább eluralkodik a pánik az érintetteken.

Fóbiák:

Agorafóbia
Félelem elhagyni a házat, utazás előtt, vagy nyilvános helyeken, például áruházakban, vagy tereken

Szociális fóbia
Az érintettek félnek a nyilvános szereplésektöl, a más emberekkel való kapcsolattól, beszélgetéstöl. Attól tartanak, hogy negatív irányban magukra vonják a figyelmet, vagy elpirulnak.

Specifikus fóbiák
Ezek a félelmek bizonyos tárgyakhoz, állatokhoz, vagy helyzetek kapcsolódnak, mint például a félelem a magasságtól, pókoktól, a repüléstől , vagy a bezártságtól ( klausztrofóbia ).

Burn-out szindróma, kiégés

A burn-out szindróma, vagyis kiégés elsősorban nagyon elkötelezett az embereket érint, akik a szakmai vagy társadalmi helyzetüket tartós túlterhelésként élik meg. A nyomás a munka világában, - ahol nem csak a teljesítmény, hanem a siker is egyre elengedhetetlenebb lesz.- egyre növekszik. A dicséret, és az elismerés hiánya, a megfélemlítés, az állandó kritika, az állandó időhiány, és a csalódások egyre gyakoribbak. Sokan egyedül, magukra hagyva érzik magukat, és nem látnak kiutat a véget nem érö létért való küzdelemböl.

A külső stresszet kiváltó körülmények mellett nem elhanyagolhatóak természetesen a személyes tényezők sem - mint például a különösen erős másoknak való segítés, a nagyfokú hatékonyság, és perfekcionizmus igénye, ezen kívül az érintettek irreálisan magas elvárásai önmagukkal szemben, valamint a nehézség másokkal szemben meghúzni a határt, és nemet mondani. - amik egyes embereket esélyesebbé tesz a Burn – Out szindrómában való megbetegedésre, mint másokat.

A kiégés kialakulásának figyelmezteö jelei

• Egyre nagyobb eröbedobással való munka, sokszor önkéntességen alapuló, nem fizetett túlóra, a munka adja az élet egyedüli értelmét
• Szünet nélküli Non -stop munka, tekintet nélkül a pihenés iránti igényre
• Az egyéni alapvetö igények figyelmen kívül hagyása, elhanyagolása
• Hiperaktivitás, tulbuzgóság, és az egyre megerösödö életérzes, hogy soha semmire nem marad idö
• A csökkenő teljesítöképesség fokozott megfeszített munkával való kompenzálása
• Nehéz kikapcsolni, a gondolatok mindig a munka körül forognak,
• Csak a szakmai környezetböl származó szociális kapcsolatok,
• Növekvő fáradtság, erőtlenség , és a koncentráció hiánya

Önértékelési problémák / nárcisztikus zavarok

A nárcisztikus zavarok minimális vagy hiányos önszeretettel, és rossz önértékeléssel vannak kapcsolatban, ami korlátozza az életet , és szeretetteljes támogató kapcsolatokat megnehezíti, sokszor akár lehetetlenné is teszi. A nárcisztikus életérzés, önértékelés a két extrém véglet között mozog: a túlbecsülés, a hatalmasság, és a kisebbrendűség.

Azok az emberek, akik kissebrendünek élik meg magukat, gyakran depressziós állapotba kerülnek, kicsinek, gyengének, és áldozatnak látják magukat. Úgy érzik, hogy nem tudnak egyedül megbirkózni az élettel, ezért sokszor függöségbe kerülnek a kapcsolataikban, ahol többnyire alárendelik, söt sokszor teljesen feladják önmagukat. Az élet folyamán kialakul bennük egy nagyon erös másokkal való együttérzö képesség, ami egészen a mások érzéseinek a teljes átvételéig is terjedhet. Mindenképpen szeretnének megfelelni mások elvárásainak.Tulajdonképpen a társban egy erös szülöt keresnek, akire felnézhetnek, akit idealizálhatnak, egyidejüleg pedig anyáskodnak is felette. Az elhagyástól való félelem, és az önállóság hiánya miatt lehetetlenné válik számukra agressziv (elválasztó) érzéseiket, aktívan èlni, ez csak passzív formában lehetséges. A gyengeséget gyakran kompenzálják magas teljesítményekkel, perfekcionizmussal és a szépség vonzerejével.

Mások, akik a hatalmukat, nagyságukat helyezik elötérbe, túlértékelik magukat, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy sebezhetetlenek legyenek. Gyakran dolgoznak vezető pozícióban. Zárkózottnak, önzőnek, arogánsnak tünnek, érzéseiket magukba zárják, mert gyengeségként élik meg, amit nem engedhetnek meg maguknak a sebezhetöségtöl való félelmük miatt. Kihangsúlyozzák a függetlenségüket, hogy senkire nincs szükségük, egy erős falat húznak maguk és mások közé, ami megközelíthetlenné, elérhetetlenné teszi öket. Gyakran hiányzik belölük a másokkal szembeni együttérzés, bántóak, lekicsinylőek és agresszívak. Önbecsülésük a mások által kapott csodálatból táplálkozik, és marad stabil.

Mindkét kifejezési formára jellemzö, hogy az érintettek nehezen tudják elfogadni önmagukat, úgy, amilyenek, minden tulajdonságukkal, érzésükkel együtt. Egy külsö maszk mögé bújnak, amit a pszichológiában hamis- , vagy állszemélyiségnek neveznek. Az állarc mögött többnyire egy elhanyagolt, kétségbeesett belsö gyermek található, aki szeretetre vágyik, de nem engedheti meg magának, hogy kimutassa az igényeit. Gyakran összekeverik azonban az igazi szeretet egy teljesítmény elismerésével.

Válságok, krízisek

A szó "krízis" az ókori görög nyelvböl származik, és változást, fordulópontot, legfelsö határt, vagy döntést jelent. Pontosabban egy irányt mutató fordulópontra mutat rá, egy döntéshozatalban. Megpróbáltatások és kihívások nem feltétlenül vezetnek a válságba. Akkor beszélünk válságról, ha az érintett személy a helyzetet fenyegetö veszélyként éli meg, mert ami korábban biztonságt jelentett számára , már nem létezik, összeomlott, vagy nem élhetö, vagy azért, mert a döntéshozatal nem halogatható tovább, és a szokásos problémamegoldó stratégiák már nem müködnek.

A válságban élö érzi, hogy úgy, abban a formában, mint eddig nem megy tovább, de az új útra - a cselekvésben, és gondolkodásban- viszont még nem talált rá, vagy ha már látja is az elötte álló ísmeretlen utat, még bizonytalan, és fél rátérni. Új viselkedési- és gondolkodásmód szükséges , hogy megbirkózzanak a válsággal. Ha az érintett meg meri tenni a szükséges lépéseket, akkor a válságot a maga javára fordíthatja, tanulhat belöle, megerösödhet, és a személyisége továbbfejlödhet általa.

Női témák

Manapság nönek lenni nem könnyű: a régi szerepfelosztások, már nem érvényesek, viszont tovább élnek a tudatalattinkban. A társadalmi elvárások a nőkkel szemben folyamatosan változnak, ami gyakran elbizonytalanodáshoz vezet. A különböző szerepeket - feleség, anya, szenvedélyes szerető, vagy esetleg erös üzletasszony – egyidejüleg sikeresen ellátni, gyakran túlterheltséghez vezethet. Gyakran az egyéni kívánságok, elképzelések, fantáziák és célok elhanyagolva maradnak, ami az önmagunkkal való kapcsolat elvesztéséhez vezethet.

A következmény elégedetlenség , és nem ritkán lelki megbetegségek. A pszichoterápia segítséget nyújthat a különböző szerepeketben való intenzív részvétel mellett önmagunk megismeréséhez, komolyan vételéhez, és az egyéniség ápolásához, és továbbfejlesztéséhez.

Ètkezési zavarok

Az egészséges táplálkozást az éhség és a jóllakottság érzése vezérli, és rendszerességel beleágyazódik a nap ritmusába. Az étkezés az örömmel és élvezettel jár és életenergiát ad. Az élelmiszerrel való nem megfelelö bánásmód, és a testsújjal való túlzott foglalatosság esetén beszélhetünk étkezési zavarokról, ami nagy mennyiségű élelmiszer válogatás nélküli kényszeres felfaláától, az étkezés teljes megtagadásáig terjedhet. A határ a különbözö betegségtípusok között nem egyértelmüen meghúzható.

Az étkezési zavarok különbözö típusai

Bulimia (falás- hányás függőség):
Az érintettek gondolatai állandóan az evés körül mozognak. Betegesen félnek az elhízástól, ezért az élelmiszer hízlaló hatását állandóan ellensúlyozniuk kell, például hányással , túlzott hashajtó szedéssel , éhezéssel ...

Anorexia nervosa (soványságtól való függöség):
Szándékosan és önmaguk által elöidézett súlycsökkentés. Testkép zavar – az anorexiában szenvedők annak ellenére, hogy betegesen soványak, (gyakran életveszélyesen), túl kövérnek élik meg magukat. Éhezés, alacsony kalóriatartalmú, kevés az élelmiszer és a túlzott fizikai aktivitás vezethet a testsúly veszélyes mértékben való csökkentéséhez.

Élelmiszer-függőség:
Lelki megpróbáltatásokra, stresszre való kényszeres reakció, ami túlzott étkezésben nyilvánul meg, és túlsúlyossághoz vezet.

Pszichoszomatika

Pszichoszomatikus megbetegedéseknek hívják azokat a testi panaszokat, amiknél alapos orvosi vizsgálatok ellenére a kiváltó, testi megbetegedésre utaló ok nem található . A legtöbben ismerik a következö kifejezéseket, hogy valaki túl sok terhet hord a vállan, vagy állandóan töri a fejét valamin, esetleg valamit hánynivalónak talál, vagy valamit nem tud megemészteni - hogy csak néhányat említsek . Ezek a kifejezések érzéseknek adnak hangot - mint túlterheltség, aggodalom, félelem, a felháborodás és harag.

A test, lélek és a szellem egy egységet képeznek. Ha az érzések valamilyen okból, nem tudnak kifejezésre kerülni, le vannak blokkolva, esetleg nem ist tudatosak, az testi tünetekhez vezethet. Kezelés nélkül, vagy alkalmatlan kezelés által krónikussá is válhatnak.

Trauma

Traumatikus eseményeknek nevezzük azokat a sokkoló élményeket, amelyek kívül esnek a szokásos emberi tapasztalatokon. A legtöbb ember nem képes egy traumatikus szituációban megfelelően reagálni. Kiszolgáltatottnak érzi magát, súlyos szorongás, és tehetetlenség lesz úrrá rajta.

A trauma következményei

A legtöbb ember egy traumatikus élmény után úgy érzi, hogy megváltozott a világ, semmi sem olyan, mint régen. Gyakran elveszti a világ jóságában való hitét, bizalmát, és az alapvetö biztonságérzetét. Az érintett az átéltekre akut stressz reakcióval reagál, ami magába foglal testi tüneteket, mint szédülés, álmatlanság, rémálmok, fáradtság, és hányinger, kognitív tüneteket, mint zavartság, bizalmatlanság, nehézségek a döntéshozatalban, és a koncentráció hiánya, érzelmi tüneteket, mint erős szomorúság, fokozott ingerlékenység , düh, szorongás, szégyen, és bűntudat, viselkedési tüneteket, mint az emberektöl való visszahúzódás, megváltozott nyelvhasználat, fokozott alkoholfogyasztás, vagy függőséget okozó drogok fogyasztása, belsö stressz, éhség vagy étvágytalanság, és túlérzékenység.

Ezek az akut tünetek idövel elhalványulnak, vagy eltűnnek. Amennyiben maradnak, akkor beszélünk PTBS- röl (poszttraumás stressz zavarról). Az is előfordul, hogy néha csak évek múltán, ha a személy egy hasonló situációba kerül, ami a traumára emlékezteti jönnek újra a tünetek. Gyakran a tudatalattiba mélyen elásott élmények , mint egy szag, hang, vagy érintés a trauma újraélesztöje.

A feldolgozatlan trauma krónikus pszichés zavarokat, megbetegedéseket és mély nyomokat is hagyhat, ami az egész személyiség megváltozásához is vezethet.